2025.01.02.
Natalia beszámolója a March for Life UK YouTube csatornáján. A 20 éves nő 2020 márciusában, a lezárások kezdetekor tudta meg, hogy teherbe esett. Ő és a gyermek apja arra gondoltak először, hogy nem tartják meg a gyermeket. Natalia idővel elfogadta a helyzetet, és kötődést és szeretetet kezdett érezni a gyermeke iránt. Az apa azonban abortuszt akart, és mások is igyekeztek őt lebeszélni a gyermek megszüléséről, mert az, úgymond, tönkreteszi majd az életét.
Natalia háromszor ment el egy abortuszklinikára. Kétszer sírni kezdett, és eljött, harmadszor azonban bement tanácsadásra. Ekkor 7 hetes terhes volt. Abortusztablettákat adtak neki, de nem mondták el, hogy az abortusznak milyen lelki és testi hatásai vannak, nem végeztek ultrahangvizsgálatot sem, így tulajdonképpen azt sem tudták, mennyire előrehaladott a terhessége.
Nem akarta bevenni a tablettákat, várta, hogy az apa azt mondja, hogy megtarthatják a gyermeket. 3 hétig halogatta a bevételt, utána barátnője kertjében, barátai noszogatására bevette az első tablettát. Másnap ugyanott bevette sorra a következő 4 tablettát, majd éjjel egy órakor még 1 tablettát. Néhány órával később kezdődtek fájdalmai.
„Emlékszem, hogy valahogy eljutottam a vécére. Elviselhetetlen lett a fájdalom, és ekkor ment ki a baba belőlem. És lenéztem, és láttam, láttam őt. Nem olyan volt, mint egy erős menstruáció, olyan volt, mint egy baba. Majd lenéztem, felnéztem, aztán már nem bírtam tovább nézni... És biztos lehúztam a vécét. A gyermekem a vécébe került, lehúztam, nem tudtam, mit csinálok, és csak arra emlékszem, hogy térdre estem. És minden olyan homályos volt. Bementem a hálószobámba, és megint hánytam... Aztán csak feküdtem az ágyamban, és átvérzett a matrac. És ott éltem három napig egyedül, nem akartam senkivel sem beszélni.”
Natalia sikeresen eltitkolta terhességét az anyja és testvére előtt, akikkel egy házban élt. Az abortuszt is csak akkor tudta meg az anyja, aki nővérként dolgozik, amikor Natalia elhagyta a szobáját és elment vásárolni, ő pedig nyilvánvalóan bement a szobába, és látta a vértócsákat. Az anyját is megviselte a történet, és magát vádolta, hogy miért nem figyelt oda a lányára.
Az abortusz után erős bűntudata volt Nataliának, és szégyellte magát. Rátalált Ráhel Szőlőskertjére (Rachel's Vineyard), és felvette a kapcsolatot velük. Úgy érezte, hogy ez a helyes dolog, amit tennie kell, hogy erre szólította Isten. Bár a fájdalom nem múlt el, de nagy megkönnyebbülést érzett, és jó volt tudnia, hogy vannak mások is, akik ugyanúgy éreznek, mert ugyanolyan traumatikus élményen mentek keresztül,
A beszámoló végén így figyelmezeteti a nőket: „Az nem csak egy sejtcsoport. Az valójában egy baba, én láttam. Nem az, aminek mondják, nem az, aminek mondják. Az, az egy élet.”
