A nevem Dale Barr, és Cornwallból, Ontarióból származom. 16 éves koromban abortuszom volt. Ez egy olyan eljárás volt, amely kioltotta az első gyermekem életét, és egy olyan döntés, amelyet mindig is bánni fogok. 

Annak a a traumatikus élménynek csak a foszlányaira és részeire emlékszem. Sok év telt el azóta, és az emlékeim többsége teljesen elfojtva maradt. Emlékszem, hogy ugyanazon a napon mondtam el a szüleimnek, hogy terhes vagyok, ​amikor az orvos azt megerősítette. Reakciójuk döbbenet, düh és ​csalódottság volt. Nem sokkal később az esetemet egy orvosokból álló testület, a terápiás abortuszbizottság vizsgálta meg. Azt tanácsolták a szüleimnek és nekem, hogy válasszuk az abortuszt. Azt mondták, hogy az egy egyszerű, káros hatások nélküli eljárás. Azért vagyok ma itt, hogy elmondjam nektek, nem volt egyszerű eljárás, és számos káros hatást tapasztaltam.

Az abortuszra egy kórházban került sor, általános érzéstelenítésben. Emlékszem, hogy az abortusz befejezése után felébredtem, és sírtam a gyermekemért, akit műtéti úton eltávolítottak a méhemből.

Az abortuszért súlyos árat fizettem testileg, érzelmileg és lelkileg. 10 évig tagadtam az abortuszt, és keményen dolgoztam azon, hogy titokban tartsam. A drog- és alkoholfüggőség, valamint a promiszkuitás életformámmá vált. ​A 11. osztályban jó jegyeket értem el, a 12. osztályban pedig alig mentem át. Küszködtem a főiskolán. Nem jártam többé templomba. 

Az abortusz emlékei akkor jöttek elő, ​amikor megpróbáltam teherbe esni, miután 25 évesen férjhez mentem. Öt vetélésem volt, és abban az időben azt hittem, hogy Isten büntet.

Az abortusz az egész családomra hatással volt. Nagyon sokan közreműködtek abban a tragikus eseményben, beleértve engem is, és az abortusz után egyikünk sem beszélt róla. Bár voltak körülöttem emberek, gyakran éreztem magam elszigetelve és egyedül.

Rendkívül hálás vagyok azoknak a szervezetekben dolgozó embereknek, akik segítettek nekem kiszabadulni a fájdalom és a titkolózás börtönéből. Meggyógyultam az Egyház, a Ráhel Szőlőskertje nevű abortusz utáni gyógyító program és a Silent No More figyelemfelkeltő kampány segítségével.

2004 óta mesélem el a történetemet itt Ottawában, a​ Menet az Életért rendezvényen, a Silent No More (​Nem hallgatunk tovább) figyelemfelkeltő kampány ​képviseletében.

Hálás vagyok Istennek a bátorságért és a rendíthetetlen erőért, amit adott nekem, hogy szilárdan álljak és továbbra is megosszam a történetemet a nyilvánosság előtt. A szívemre tette, hogy elmondjam az igazságot arról, hogy mit tesz az abortusz a nőkkel, a férfiakkal, a családokkal és a társadalommal.

Isten irgalmas és megbocsátó volt, és mindig velem volt, még akkor is, amikor nem éreztem a jelenlétét. Megáldott egy csodálatos férjjel, négy gyönyörű gyermekkel, azok házastársaival és tíz drága unokával. Hála Istennek. Azzal is megáldott, hogy 14 éve hospice ápolónő vagyok, aki a halálos betegeket ápolja és támogatja életük végén.

Szilárdan kitartok a történetem megosztása mellett, hogy megszólítsak mindenkit, akinek fájdalmai lehetnek az abortusz után, hogy bátorítsam őket, hogy vegyenek részt egy gyógyító programban, és hogy meghívjam azokat, akik készek megtörni a hallgatásukat, hogy elmondják az igazságot az abortusz negatív következményeiről és a gyógyuláshoz vezető útról. ​Szilárdan kitartok a történetem megosztása mellett, mert fel akarom világosítani a közvéleményt, hogy az abortusz érzelmileg, testileg és lelkileg is káros a nőkre, férfiakra és családokra, hogy elfogadhatatlanná váljon, hogy bárki is az abortuszt ajánlja egy problémás terhesség megoldására. Végül, azért osztom meg a történetemet, hogy segítsek másoknak elkerülni az abortusz okozta fájdalmat.

A nevem Dale Barr. Megbántam az abortuszomat, és nem fogok többé hallgatni. Köszönöm.